Lutor Tamás – XI. Feeder OB középdöntő versenybeszámoló

2021. évi 2. versenybeszámoló

XI. Feeder Országos Bajnokság Középdöntő

(június 7-13.)

Velencei tó – Sukorói evezőspálya

A beszámolót készítette: Lutor Tamás

Úgy gondolom, nem kis szó, hogy kvázi egyedül középdöntőbe sikerült jutnom egy ennyire erős feeder mezőnyben, egy világbajnok mezőnyben! A legjobb 80 horgász között töltöttem tehát el ezt a szép júniusi hetet a Velencei tó partján. A versenypályát szépen, igényesen kialakították.

Nagyon sokat gondolkodtam a stratégián, és készültem a versenyre. Majdnem minden napra sikerült hátteret is szerveznem magam mögé. Lehetett volna ebből egy tanulságos, hosszú, részletes és élvezetes beszámoló is a hosszúelőkés, finom keszeghorgászat bemutatásáról, kitanulásáról, de sajnos ezt most nem tudom megadni nektek, mivel kevés mesélni valóm van.

A versenypálya első nap

Kétszer mentem ki gyakorló horgászatra Sukoróra, mégpedig keszegezni. A tapasztalatom az volt, hogy a víz el van pontyosodva, a keszeg pedig elég nehézkesen fogható még úgy is, hogy egyedül ülök a parton. Mindkét alkalommal volt 1-2 ponty akasztásom, keszegből pedig nem jutottam 20 fölé darabra. Mi lesz itt, ha beülünk 80-an a versenypályára!? Hát semmi.

A pálya egyébként egyértelműen a finom keszeghorgászatról szokott szólni, viszonylag egyenletes feltételeket biztosítva. Élvezetes itt általában a horgászat.

Hétfő, első szabadedzés, egyedül érkeztem a partra. Beültem a Carp Zoom-os fiúk mellé. Sötét lösz, kevés agyag a kajába, közepes mennyiségű szúnyog, óvatosan próbálgatva más-más csalikat. Egy dolog működött: viszonylag lassú ütem, húsz méteres táv, kiülős, finom peca a fenéken. Kb 25 nem túl apró keszegig jutottam nap végéig, és ez bizony jobb eredmény volt, mint a mellettem ülő csapatból a legtöbbeké, így tudtam, ez a taktika nem egy utolsó ezen a haltalan vizen. Érdekes egyébként, előző héten nem jutottam le gyakorolni, akkor ment a hal, korábban, amikor én voltam, nem, legalább ez nem vitte félre a felkészülést.

Második edzésnapi horgászállás

Kedd, második szabadedzés, kicsit jobban beültem a sűrejébe. Gyengébben ment a horgászat, 13 halig jutottam, azt is a vége felé sikerült zsákmányolni. Világos lösszel, pörgősebben horgászva a közelben levő padkára és a bólyára vegyesen. A padkán el-elúszik a hal, de nem lehet megállítani, nem érte meg rajta horgászni, a benti távon több hal úszik el. Most ugyanis elúszó halakra kell pecázni, ez egyértelmű.

Eleinte azt hittem, ilyesmi arányban fog kelleni a szúnyog a földbe...

Szerda, kötelező edzés, nagypapám kijött hátterezni. Komoly segítség volt J. 4-6 keszegig jutottam bentről, teljesen összevissza fogott pár hal volt ez, semmi tudatosság. Nagyon gyenge fogások voltak mindenhol, de úgy látszott, a táv második felére pár embernél felpörgött a padka, így azt érdemes lehet majd erőltetni.

Kötelező edzésnap, és a komoly háttérmunka

Csütörtök, első nap. Hátterem nem volt, de nem sokra mentem volna vele. Padka nem működött, bentről kellett halat vadászni. A vége előtt fél órával, azaz 4,5 óra horgászat után sikerült egy darab 10 dekás keszeget fognom, ezzel szegény Pechnyó Gergőt megelőzve lettem az utolsó előtti, azaz 9. a szektoromban. Szektor közepén ültünk, a középső három emberként az utolsó három helyezést szereztük meg a szektorban. Előttünk volt a legkevesebb hal, nincs mit magyarázni. Jól bekezdtem.

Péntek, második versenynap, Dávid haverom jött ki hátterezni, aki nap végére megnyerte az alvafingó rangot, megnevettetve néhány unatkozó versenyzőt a parton. Szintén komoly segítség volt nagyapám után. De nem is nagyon volt mit segétkezni. Egy átkozott halat nem tudtam fogni a padkámon. Én 4 db keszegig jutottam ma is bentről, kivárva, ezzel a szomszédaim megvertem, de megint nem állt össze hal előttem. 575 gramm fogott súllyal ma a szektorom 7. helyén végeztem. Botrányosan foltokban volt hal a pályán, azokat is le kellett vadászni, nem szabadott halat engedni a szomszédhoz. Nekem nem volt olyan szériám a héten, hogy két egymás utáni dobásom kapást eredményezzen, rettenetesen szenvedős volt ez így, meg is pecsételte a hetem.

Kép5

Szombat, harmadik versenynap, tűrhető eredményben sem reménykedtem már. Emil jött ki hátterezni. Az első fogott hal az enyém volt bentről, egészen belelkesedtem. A következő kapásom féltávnál érkezett, sokan elhúztak már akkor, behozhatatlan előnyre szert téve hozzám képest. Padkámon természetesen kapásig sem jutottam, míg pár hellyel arrébb Bakos Bálint előtt olyan szinten megállt a kárásztól kezdve a keszegen át minden, hogy öröm volt nézni. Újabb szenvedős halvadászattal, 6 keszeggel egy szomszédomat biztosan megvertem, de a másiktól sem maradhattam le nagyon, és újabb 7. helyezést értem el.

Vasárnap, végre a végéhez érkeztünk a hétnek. Emil megint mögöttem ült. Behúztam a tutiba, a Vidó család fogott közre. Vidó Feci vezette a bajnokságot, míg Vidó Roland a 4. helyen állt. Mindketten főleg a padkát erőltették. Úgy éreztem, itt teljesen felesleges közöttük várnom, hogy valamelyikük abból a kevés halból engedjen bármit elém úszni. Megetettem pontyra-kárászra a padkát, mint az őrült, és benti, 25 méteres távon kezdtem a horgászatot. Jött a papírforma, Vidóék leszedték mind az 5 keszeget a padkáról, majd órákon át kapásról sem hallottunk. Én már bójasoron horgásztam 15 perces ütemmel, itt találtam egy 15 dekás keszeget, meg egyet elengedtem, és ennyi, egy hallal ma is szektor 7. lettem.

Érdekesség, vasárnapra olyan szinten beállt a víz, hogy voltak szektorok, ahol tízből nyolc-kilenc emberek nulláztak, köztük világbajnok horgászok is!!! Teljesen kaotikus volt a bajnokság, voltak, akik meg tudták oldani a pályát, de csak nagyon kevesen. Talán szerencséjük is volt a helyeikkel, szomszédaikkal. Nekem egyik nap sem volt halam padkán, ami hatalmas hátrány volt a többiekhez képest. Hozzáteszem, akkor is sokkal jobb lett volna a végeredményem, ha azok az emberek, akik nulláztak, nem pontosztással kaptak volna 6-7-8 pontokat, hanem a maximális 10 pontot kapják. Szerintem igazságosabb lett volna, de nem számít, gyengén szerepeltem én is (egy erős mezőnyben).

Végül a 80 horgász közül a 64 helyet értem el, ami ahhoz képest nem hangzik olyan szörnyen. E mögé az eredmény mögé nem kell túl sokat gondolni, végeztem olyanok előtt, akik ellen esélyem sem lenne egyébként, és előttem is végeztek olyan horgászok, akiknél úgy gondolom, többet tudok.

Mint azt sokan tudjuk, ez a verseny azért volt ilyen, amilyen, amiért a Velencei tótól volt egy héttel később a média minden területe hangos. A tartós alacsony vízállás miatti oxigénhiány, haldöglés, stb.

Az idei évre be is fejeztem a versenyzést, marad az élménypeca.

Köszönöm idén is a lehetőséget a Dinasztia Horgász Egyesületnek, csapattársaimnak a támogatást és barátaimnak a közös horgászatokat! Jövőre folytatjuk!

Százhalombatta, 2021. október 19.

Weboldalunk cookie-kat használ az Adatkezelési tájékoztatóban foglaltak szerint, melyek nem alkalmasak személyes azonosításra. Adatvédelmi tájékoztató