A sorsolásnál nagyjából szerencsések voltunk, kivéve Emilt, akinek a pálya végén, a keskeny részen az utolsó állás jutott. A szélek általában jól szerepelnek a versenyeken, de ez itt és most nem adott halat sajnos. Mi hárman, Geri, István és én a pálya másik oldalán, kb. a tó közepén kaptunk helyet. A sok-sok horgász, és az erős szél miatt szinte mindenki a benti távokon kezdte a horgászatot, a lehűlt víz miatt már viszonylag kisebb alapozó etetés után. Kinél gyorsabban, kinél lassabban épült fel a peca (nálam inkább később), de előbb-utóbb már mindenki húzta a halat. Az erős szél miatt én 72méterre alakítottam ki egy etetést, amit még viszonylag pontosan meg tudtam horgászni, míg 45méteren a verseny második felében próbáltam halat fogni. A benti táv lassan indult, de utána viszonylag jó ütemben adta a halat, de sajnos csak rövid ideig. Ekkor rápróbáltam a kinti távra, ami több dobásból mindössze két kapást, abból pedig egyetlen halat adott. Így aztán vissza a benti távra, de sajnos a halak fokozatosan húzódtak beljebb és beljebb, az erős szembe szél miatt nem tudtam stabilan meghorgászni a 80+ méteres távolságot (az előzetes pecák alapján csak 390-es és 360-as botokat vittem magammal). Sajnos a végére megállt nálam a tudomány, az utolsó órában mindössze egyetlen halat sikerült fognom. A mérlegelésnél valamivel több, mint 23kg-ot mértek nálam, de mivel az első szákot túlpakoltam, levontak 60dkg-ot (20kg volt a száklimit…). A végelszámolásnál nagyon hiányzott ez a 60dkg, csak szektor 5. lettem… István egy szép hármast horgászott, míg Geri a szektor hetedik helyén végzett. Mint írtam, sajnos Emilt elkerülték a halak, így ő tíz pontot gyűjtött, de mentségére szóljon, hogy a mellette ülők is sem brillíroztak, csak a szektoruk másik végén fogtak. Végül 25ponttal a 13. helyet sikerült elcsípni több (világbajnoki helyezetteket is felvonultató), gyári csapat között (pl. pontegyenlőséggel, nagyobb fogott súllyal végeztünk az ATOMIX csapat előtt).