Kezdés
A tavaly őszi és az ez évi, tavaszi egyesületi horgászversenyről sokunknak ismerős ez a víz, mely most egy részünkről nem tervezett versenynek adott otthont augusztus végén. A helyi egyesület minden évben megrendezi saját, nyílt nevezésű csapatversenyét, melyen háromfős csapatok mérkőznek egymással. A csapatok sorsolás után egy helyen horgásznak és az összes általuk fogott hal súlya dönti el a helyezéseket. Életszerűbb és izgalmasabb lenne, ha a csapattagok külön szektorban mérkőznének, de ez más szektorkijelölést, bonyolultabb sorsolást és adminisztrációt jelentene, amire itt se igény se lehetőség nincs. Ez az igazi baráti hangulatú, amolyan „pörköltfőzős” horgászverseny, ami inkább az összejövetelről, buliról szól, mintsem a kiélezett horgászatról. Mint írtam nem terveztük be ezt a versenyt, de a nyaralás és a hosszú kihagyás után már viszketett a tenyerünk, Kovács Attila és Bánhegyi Gergő csapattársam azonnal vállalta a részvételt. Az etetőanyag limit fejenként 1 kg volt, arról azonban, hogy ez nedvesen, avagy szárazon értendő, már nem esett szó a kiírásban. Persze a saját érdekünk szerint értelmeztük a dolgot, szóval száraznak vettük az 1 kg-ot, ami bekeverve kb. 3 liternyi mikor pelletet, illetve esetemben egy kevés TTX-t jelentett. A verseny 8:00 órától 13:00 óráig tartott, előtte tíz perces etetési idővel. Itt már látszott, hogy mindenki másként értelmezte az etetőanyag limitet, illetve az etetés módját. Sajnos a verseny előtti egyeztetés, szabályismertetés elmaradt, így aztán teljes fejetlenség volt a mezőny nagy részében. A versenyre 23 csapat nevezett, ami telt házat jelentett, és ez, meg a csökkenő légnyomás meg is látszódott a halak kapó kedvén. Az összefogás bizony siralmas volt a végén…
Verseny
Nálunk szerencsére jól kezdődött a peca. A felkészülés alatt kitapogattuk a medret magunk előtt, ennek alapján kb. 45 méterre horgásztunk, csak minimális alapozó etetés mellett (3-4 etetőkosárnyi pellett került be azokkal a kisméretű method kosarakkal, melyekkel végig horgásztunk). Érdekes, hogy a horgászhelyünk mindössze 10 m széles volt (országos versenyen ez minimálisan egy főnek a helye…) de ezen a rövid sávon mindegyikünk máshol találta meg azt a területet, ahol kevésbé volt iszapos a pálya. Ez mintegy 3 m-t jelentett, tehát előtte ez 45 m volt, Attilánál, aki balra ült tőlem már csak 42 m, míg Gergőnél már csak kb. 39. A verseny folyamán próbálkoztam partközeli pecával is, de egy árva beleúszásom sem volt, így marad az eredeti táv. Az első kapás nálam jelentkezett rögtön az első dobásra, 4 perc elteltével, az ismerős, másfél kilós ponty formájában. Ezt követően megint nálam görbült a bot, egy hasonló méretű potyka miatt, majd Attila is feliratkozott 2 ponttyal az eredménylistára. Ezt követően hosszabb üresjárat következett, melyet Gergő tört meg egy jó ponttyal. Újabb várakozás után megint nálam esett egy ponty, majd Attila percei következtek, aki a verseny végéig még 3 pontyot terelt a szákba, ezzel a legeredményesebb volt a csapatban. A verseny lefújása utána 9 db hallal és kb. 13,5 kg-os fogással a második helyet szereztük meg a versenyzői kategóriában (ilyen kategóriáról ugyan eredetileg szó sem volt, menet közben találták ki, de igazából már meg sem lepődünk.)
Zárás
Csak érdekesség képen: sokáig vezettünk a versenyben, míg 10-11 körül beindították a tó nyugati végében lévő levegőztetőt. Ezt követően az ott ülő 2-3 csapat közül az ügyesebbek gyorsan begyűjtöttek az arra haladó pontyok közül mintegy 20 kg-t, amivel behúzták az első helyet… Lehet azt mondani, hogy savanyú a szőlő, de vagy biztosítják az egyenlő feltételeket, vagy nem beszélhetünk versenyről. A zsákban futó versenyt sem nyerheti meg olyan, akinek már nem jutott zsák… Mindezzel együtt nagyon jól éreztük magunkat, jól szórakoztunk, ezt még a rendezési anomáliák sem befolyásolták. Köszönöm srácok!
