A tavalyi, meglehetősen balul sikeredett elődöntő után új OB helyszínt választottunk a februári „csapatértekezleten” Bánhegyi Gergely, Kovács Attila és Körmendi János csapattársaimmal.
Választásunk a Hantosi Horgászcentrumra esett, ahol 30főre írták ki a versenyt. Mindannyian itt kívántunk indulni, azt gondolván, hogy együtt több tapasztalatot szerezhetünk, és hamarabb „megfejthetjük” a vizet. Persze ebben az is benne volt, hogy akár egy szektoron belülre is kerülhetünk egymással, ami azt eredményezi, hogy egymás ellen kell versenyeznünk…
A helyszín
A Hantosi Horgászcentrum Hantos település határában található, két különálló tóból áll. A bojlis tó 8,1ha, igazi bojlis pálya, kifejezetten a többnapos, nagyhalas pecákat kedvelő horgászok részére fenntartva. A „napijegyes” tó 6,6ha területű, nagy halsűrűségű, kisebb halaknak otthont adó vízterület, de itt sem ritkák a 6-8 vagy akár 10kg-ot is elérő egyedek. A versenyt erre a kisebb tóra írták ki, melynek sajátossága, hogy hosszú, téglalap alakú, egyenletes mederrel és csak egy oldalról horgászható. Nem nehéz kitalálni, hogy ebből adódóan a legtöbb hal (főleg a nagyobbak) a túlsó part előtt 1-2méterre található. Ez a horgászhelytől függően 85-110méter dobástávolságot jelent, mivel a tó eleje keskenyebb, míg a hátulja felé szélesedik.
Taktika, horgászat
A felkészülést már márciustól elkezdtük, igyekeztünk minél több információt összeszedni a tóról, mivel ezt megelőzően nem horgásztunk rajta. A kora tavaszi horgászatok alapján megtudtuk, hogy ez is egy jellemzően pelletes víz, az aqua-garant pelletek különböző arányú keverékeivel lehet a legjobb eredményeket elérni, némi hallisztes panír segítségével. Kora tavasszal még a nagyobb arányú uni pelletet igényelték jobban a halak, a nyári időszakban inkább az 1:1 keverék volt eredményesebb. Eleinte a tó hátsó, széles részét próbálgattuk, hogy begyakoroljuk a nagytávolságú pecát, ami itt alapvető taktika. A partközeli horgászatot viszonylag gyorsan elengedtük, mert ezen a részen több nagytestű ponty tartózkodott a túlsó part előtt. Ahogy csökkentettük a távolságot, úgy csökkent a halak mérete és egyre több ezüstkárászt zsákmányoltunk. Március-április-május folyamán több, kisebb versenyen is megfordultunk itt, amit a tónak ezen a hátsó, szélesebb részén rendeztek. Az itt szerzett tapasztalatok és az elért eredmények mind-mind igazolták a meglátásainkat, szóval jó irányban haladtunk. A tó elejét csak közvetlenül az elődöntő előtti 1-2hétben kezdtük vallatni. Itt már más volt a helyzet, mivel kevesebb nagy hal volt a pályán. A szélesebb részen nem volt ritka a 4-5kg-os átlagsúly, míg itt a 3kg-os ponty már nagynak számított, így felértékelődött a kárászozás is, ami egy láb alatti, kb. 9-10m-es horgászatot jelentett. A jobb halakra itt is a túlpart előtt lehetett számítani, ezt a két távolságot ügyesen váltogatva, a nagy mennyiségű kárász mellé néhány bónusz ponty megfogásával 20-30kg-ot lehetett fogni az öt órás verseny alatt, míg a szélesebb részen akár 100kg fölé is lehetett jutni a nagytestű pontyokkal.
A verseny
Az elődöntőt két fordulóban rendezték június 8-9-én. 3 szektorban 30 horgász áll rajthoz, de csak az első öt helyezett juthat tovább a középdöntőbe. Ráadásul, nagyon kemény mezőny állt össze (ez nem csak a mi véleményünk, hanem „külsős” horgászok is határozottan állították). A 30főből kb. 8-10-nek volt reális esélye, hogy mindkét nap megnyerje a szektorát.
Mi már 6-án, csütörtökön is kint voltunk a pályán a MOHOSZ által biztosított szabad edzés alkalmával. Itt még szabad helyválasztás volt, míg a pénteki kötelező edzésre már szokás szerint sorsolták a helyeket. Hogy ne kelljen nap, mint nap kb. 70kilométert ingáznunk oda-visza, Körmendi János barátunk és csapattársunk nagylelkűen felajánlotta házát a csapat számára, és párjával, Krisztivel pazar vendéglátást nyújtottak számunkra. Ezúton is hálásan köszönjük! Az edzésnapok végeztével jó hangulatú bográcsozás, sörözés során vitattuk meg tapasztalatainkat illetve beszéltük át a megfelelőnek látott taktikát.
I. versenynap
A reggeli sorsolás alkalmával Gergő az A3, Attila a B5, János a C1, míg jómagam a C7 helyet kaptam. Mint látható Janival egy szektorba kerültünk a pálya keskenyebb részén, de a szektor két szélén foglaltunk helyet. Jani a szektor belső szélét kapta, én pedig a tó elején, a keskenyebb részen ültem. Gergő a tó szélesebb végén, a szélétől a harmadik helyen ült, igazi nagyhalas pályán. Attila a pálya belső részén, a szektor közepét húzta. Így utólag talán neki volt a legnehezebb dolga…
Ami engem illet, két távot terveztem meghorgászni, a túlpartot, ami 87méterre volt, illetve egy egészen közeli, 12méteres távot. Az etetőanyag limitem 6l volt, nagyrészt pellet (2mm-es uni és classic 1:1 arányban, kiegészítve egy kevés 4-6mm-es pellettel ugyanezekből), és egy kevés halliszt alapú method mix, valamint piros-sárga angolmorzsa. Az angolmorzsa csak a kárászoknak szánt kajába került, a láb alatti pecához. Botokból két 4,2m heavy-, illetve egy 3,3m light feeder került elő + az etetőbot. Csaliból a közeli távra krilles narancs, illetve fehér vajsavas 6-8mm-es wafterrel készültem. A benti távra nagyobb halak reményében ezekből 8mm-est használtam. 9.50-kor az alapozó etetést jelző kürt után alaposan megetettem a kinti pályát, majd bent kezdtem meg a horgászatot, 87méteren. Sajnos nehezen indult a peca, főként kárászok és ugyanakkora kölyök pontyok kerültek horogra. A közeli táv még kisebb halakat adott, és azokat sem lehetett ütemre fogni, ezért a benti távot erőltettem és megfeledkeztem a kinti etetés karbantartásáról, el is ugrottak róla a halak… Bentről sikerült egy-két pontyot fognom, míg a legnagyobb kb. 1,5-1,8kg-os potyesz összeszedte a szomszédom szerelékét és így a szabályok értelmében vissza kellett engednem. Sírni tudtam volna…
Már az utolsó óránál járhattunk, amikor még egy nagyobb adag etetőanyagot juttattam be láb alá. Innentől felpörgött a peca, több kárászt és egy kiló körüli pontyot is sikerült fognom, viszont még mindig nem volt 10kg halam sem, a szektor vége körül állhattam. Bízva a nagyobb halakban, a fennmaradó időben visszatértem a benti, 87méteres távra. Erőteljes kapás után végre jó súlyt (4-5kg) éreztem a horgon, viszont félúton lemaradt a hal, kifordult a horog. Magam alatt voltam, de hátha felkiáltással, szerelék vissza és hamarosan újabb kapás, 2kg körüli, piros koi ponty volt az elkövető (persze kívántam tőle…). Már 10perc sem volt hátra, de talán még jön valami… Szerelék vissza a túloldalra, közben befújták az utolsó öt percet. Kapás! Jó súly, úgy bánok vele, mint a hímes tojással, csak nehogy lemaradjon. Időközben lefújják a versenyt, még 10percem van kivenni, de az itteni halak nagyon erősek, ez pedig nem 3kg, nagy a huza-vona… A szomszédom folyamatosan jelzi az időt, ami egyre fogy, 18másodperc van csak hátra, amikor sikerül megmeríteni, valamivel több, mint 5kg. Az aranyhal meg a bónusz ponty betolt a végéről az ötödik helyre, 15,1kg-ot mérlegeltem. Gyakorlatilag elszállt az esélyem a továbbjutásra, mivel holnap csak egyest horgászva juthatok tovább, az pedig ebben a mezőnyben szinte lehetetlen. (Csak a matek miatt: volt egy kb. 1,5kg-os halam, amit vissza kellett engednem, és egy kb. 4-5kg-os pedig leakadt. A negyedik helyezettnek 16,9kg-javolt, a harmadiknak 17,8kg, míg a másodiknak is csak 21.825kg… Hát ennyi, de ugye csak az számít, amit meg lehet mérni…). Attila és János szintén a középmezőnyben végeztek, egyaránt a 6. helyen fordultak 21,1 illetve 13kg-mal, míg Gergőnek nehezen ment a peca a több nagymenővel megtűzdelt szektorban. Ő 45,85kg-mal a kilencedik helyen végzett. A sorsolási rács alapján, ami biztosítja, hogy ne ülhessünk kétszer ugyanabban a szektorban, már tudtuk a másnapi szektorbeosztást. Látszott, hogy az első nap után a továbbjutásra esélyes horgászok mindannyian a „B” szektorba kerültek, így aki melléjük kerül, annak nem sok esélye lesz javítani.
II. versenynap
Sorsolás után Jánosnak az A6, Attilának az A10, Gergőnek a C1, nekem pedig az A7 hely jutott. Igen, hárman is egy szektorba kerültünk, ráadásul Jánossal közvetlenül egymás mellett ültünk.
Mivel ez a pálya halasabb része volt, ahol nagyobb testű, 4-5kg körüli halakra kellett horgászni, az etetőanyag 95%-ban pellett volt. Ugyanazt a keveréket használtam, mint az előző napon + egy kevés method mixet, amivel a kosárba kerülő pelletet „paníroztam”… A szemközti part itt kb. 120m volt, így csak a távdobó botok kerültek elő…
Egy 3,9méters by Döme Master Carp, amivel 90méterre alapoztam és horgásztam egy 65grammos kosárral, illetve egy szintén Döme féle, 4,2méteres Royal method feeder, ami 102méterre volt klipszelve. Jelenleg ez a legnagyobb táv, amit stabilan meg tudok dobni. A korábbi horgászatok alakalmával megtapasztaltuk, hogy érdemes itt egy rövidebb távot (80-90m) megetetni, és a két távot váltogatni a horgászat során.
Az alapozó etetés során 5-6kosárnyi etetőanyagot dobtam be 90méterre, ugyanazzal a nagyméretű method kosárral, amivel később is horgásztam (65grammos, Dart XL – botrányosan repül, de sok kaját lehet vele bejuttatni, ami most fontos volt)…
A horgászatot a távolabbi távon kezdtem, és az első dobásra volt is jelentkező. A kb. 3-4kilós ponty hagyta magát nyugodtan kivontatni, majd a parttól mintegy 3méterre talált valami akadót, amibe beugrott és leszakította magát. A következő dobásra jóval nagyobb halat akasztottam, ami szintén kinézte magának az akadót… Próbáltam határozottabban húzni, hogy elkerüljem az akadót, ezt ezért vesztettem el, így kettőből semmi… Ez már nagyon megviselt, a következő óra során alig találtam a helyem, és két megfogott hal mellett még egyet elveszítettem az erőltetett fárasztás miatt. Aztán rendeződtek a dolgok, beindult a 90méteres etetés és több mérlegelős, 6-8kilós pontyot is sikerült szákba terelni. Mellettem Jánosnak nem ment túl jól a peca, horog problémák miatt több hala is leakadt, illetve volt egy rövid időszak, amikor egyáltalán nem volt kapása. Attila a szektor belső szélén ült és nagyon nem találta a megoldást. Ugyanaz az etetőanyag, csali, a meghorgászandó távolság nála kisebb volt, amit stabilan meg tudott dobni és mégis alig volt hala… A végén már láb alatt is próbálkozott, ami ezen a helyen nem igazán jellemző. Máig nem tudjuk hol volt a hiba. A szektor többi részére nem nagyon volt rálátásom. A kilences helyen horgászó Mocsonaki Ádámmal fej-fej mellett haladtunk. Nem tudtam volna megmondani, melyikünk vezet. Kb. az utolsó órára az etetés már nem nagyon adott halat, ezért megint előkerült a 420-as Royal. Ha a dobás „koppant” vagyis elérte a 102méteres klipszet akkor 3percen belül jött kapás. Ezt azért tízből hétszer-nyolcszor sikerült megoldani. Az utolsó öt perc jelzése előtt még dobtam egyet… „Koppant a dobás” és a kürtszó után nem sokkal meg is jött a kapás! Fárasztás közben lefújták a versenyt, innentől 10percem volt, mint előzőnap… Most János párja, Kriszti mérte az időt, mint önkéntes segítő, ezúton is köszönöm neki, hogy levette ezt a vállamról és nem nekem kellett ezzel is foglalkoznom. A 4kg körüli hal időben szákba került, és akkor még nem is tudtam mennyire fontos volt ez a fogás.
Nagyon izgatottan vártuk a mérlegelőket. A szektorban egyetlen nagyobb fogásról adtak hírt, a második hely Mocsonaki Ádám és köztem látszott eldőlni. Hozzám értek oda előbb a mérlegelők, a legnagyobb fogás eddig 73,675kg a szektorban. Nálam 66,65kg-ot mutatott a mérleg. Gyors teríték fotó után futottam Ádámhoz, hogy lássam, hogy áll a helyzet. Két szák lemérése után alig áll rosszabbul, mint én, és még van egy szákja a vízben…
Ebben viszont javarészt kárászok vannak (nekem mindössze 1db-ot sikerült fognom, a többi ponty, a legkisebb is 2kg feletti)… Végül mindössze fél kilogrammal kevesebb a fogása, enyém a második hely! Nagyon kellett az az utolsó ponty.
A tegnapi öt pont után ma kettőt sikerült szereznem, ami az összetett hetedik helyet jelentette. Nem továbbjutó hely, de nem sok hiányzott. Ráadásul az eddigi legjobb eredményem az OB elődöntők történetében, ami az erős mezőnyt tekintve bizony nem rossz. Körmendi János az említett nehézségek miatt a hetedik helyen végzett 33,925kg-mal, míg Kovács Attila tízedik lett 14,3kg-mal. Sajnos Bánhegyi Gergő barátomnak sem ment túl jól a horgászat a kevésbé halas pályán. 21,75kilogrammal az ötödik helyen végzett egy erős szektorban. Összesítésben János és Gergő egymás mögött végeztek a 20-21. helyen, míg Attila 25. lett.
Utólag úgy gondolom, hogy sikerült összerakni a megfelelő stratégiát, etetőanyagot stb., hogy kellően felkészülve álljunk neki a versenynek. Persze kellett némi szerencse is, hogy az első nap után, az összetett versenyt vezető horgászok, egy szektorba sorsoljanak, és mi elkerüljük őket… A láb alatti pecát kellet volna jobban begyakorolni, úgy gondolom itt veszett néhány pont az első napon, bár a továbbjutást jelentő halak mindkét nap ott voltak a horgomon.
Az elvonulós, hosszú hétvége ezzel együtt megint jól sikerült, azt hiszem nyugodtan kijelenthettem, hogy hagyomány van születőben, mert ezeket az élményeket sokkal jobb így, együtt átélni, mint egyedül…
Köszönjük a Dinasztia HE támogatását, hogy megélhettük ezt a kalandot!
Már nagyon várom a csapat OB-t Szegeden, bízom benne, hogy idén jobban fog sikerülni, mint tavaly!
Bandzi László
2024.07.06.
