Előszó
Izgatottan vártam a versenyt, ahol az ország legjobb horgászaival együtt szerepelhettem a method feeder országos bajnokság középdöntőjében. 3 helyszínen egyenként 40 fő állt rajthoz, hogy bekerüljön a szeptemberi döntőbe, ahol már csak a legjobb 40 versenyző vehet részt. A 3 napos megmérettetésre nekem a Haldorádó vizére, a kiskunhalasi Ezüst-tóra kellett utaznom. Eddig egyszer horgásztam ott, Körmendi János csapattársamat kísértem el áprilisban egy teszthorgászatra, akinek ott volt a selejtezője. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ismeretlen volt előttem a víz.
Mondanom sem kell, még nem vettem részt hasonló kaliberű versenyen, így számos problémával szembesültem. A 3 versenynap, plusz a kötelező edzésnap, valamint a 2 napnyi edzéslehetőség ingázással nagyon megterhelő, és adta volna magát szállást foglalni (Kiskunhalas tőlem 145 km). Csakhogy nekem minden napra volt itthon dolgom, azért vállalnom kellett a napi 3 és fél óra utazást, és a hajnali keléseket. A tavat nem ismertem, így célszerű lett volna minden időt kihasználni a gyakorlásra, de csak szerdától tudtam szabaddá tenni magam. Persze néz az ember videókat, megkérdezi az ismerősöket, de a személyes tapasztalatot semmi nem helyettesítheti. Aztán ott van a felszerelés igény. A selejtezőn napi 10 horgot fogyasztottam el, ami eleve sok, ráadásul több fajta is szóba jöhetett. A botokat pedig illik friss damillal ellátni egy ilyen megterhelés előtt, meg még száz apró dolog, szóval volt tennivaló bőven, csak a szabadidő volt hozzá kevés.
Szabadedzés, szerda – 23. horgászhely
Tudtam, hogy sok amur van a tóban, de úgy döntöttem, az első napon nem foglalkozom velük, mivel nem vagyok otthon a rájuk való horgászatban, és nem volt időm felkészülni sem rá. Inkább figyelem a többieket, hogyan és milyen módszerrel csinálják, és majd a következő napon kipróbálom én is. Pontyokra készültem mikropelletekkel, vettem aromákat, és kötöttem 3 féle horgot 2 fajta monofil előkével. Ilyenkor szabadon leülhet az ember bármelyik üres helyre, így adtam magát, hogy ellenkező részre menjek, mint ahol a kötelező edzésen leszek. A leghalasabb tó végi rész utolsó, kiemelt helyére ültem le, mert itt biztosnak tűnt a fogás, és tesztelni tudom a felszerelésemet. A bója vonalán (55 m) és féltáv környékén (25 m) alakítottam ki kisebb etetést, majd indult a peca.
Bent kezdtem, és második dobásra már fárasztottam. A halak itt is nagyon erősek, meg kellett velük küzdeni rendesen. 2 óra horgászat után erősen vesztésre álltam, az első 10 halból 8 leakadt, és nem szakítás miatt. Ugyanazzal a vékonyhúsú Tubertini horoggal horgásztam, ami bevált Palotavároson, így nem értettem a dolgot. A harmadik fajta horog, és az előke hosszának csökkentése 15-ről 12 cm-re oldotta meg végül a problémát – sajnos csak ideiglenesen. Közelebbi távról nehezebb volt halat fogni, de a bója folyamatosan adta a halat, így a nap végére 15 fogott pontyom volt, 10 halvesztés mellett.
Kötelező edzés, csütörtök – 39. horgászhely
A tó elején horgásztam, itt csak 45 m-re volt a bójasor. Most hoztam magammal főtt kukoricát és tejsavas etetőanyagot is. Előző napon figyeltem a többiek amurozását, és hát kellett vele foglalkozni: 3 és 10 kiló között fogták őket sokfelé, míg a pontyok 2,5 kiló átlagsúllyal érkeztek. A bójás és féltávi pelletes etetés mellett így csináltam egyet 12 m-en is, kukoricával. Ismét bent kezdtem, de az első órában csak egyetlen kapásom volt. Próbálkoztam mindenféle aromával, de úgy tűnt, inkább zavarja a halakat, mint hogy vonzaná. Ekkor kezdtem natúr, ízesítetlen anyaggal horgászni, és erre már jobban reagáltak a halak. Érdekes módon a középtáv egyáltalán nem működött nekem, bár a szomszédnak nagyon. Megfigyeltem, hogy az UV-zöld csalival horgászik, sajnos ilyenem pont nem volt. Sikerült pár pontyot fogni a bójáról, majd félidőben ráálltam az amurokra. Szerencsére sikerült 1 óra alatt 2 szép, 5 kg körüli példányt is akasztanom belőlük. Igazán élvezetes, de hosszú fárasztások voltak. Összességében 5 pontyot és 2 amurt fogtam, 4 halvesztés mellett. Ez saját számításaim szerint szektor utolsó hely lenne, így aztán vakartam a fejem, mit is kellene változtatni.
Verseny 1. nap, péntek – 11. horgászhely, B/9
Nagyjából a tó közepén ültem, szomszédom a friss csapat magyar bajnok Lipák András volt. Fiam elkísért, így volt hátterem is. Úgy döntöttem, taktikailag azt csinálom, amit a kötelező edzésen, csak jobban J. A bóját fogom erőltetni, és néha kinézek, valamint rápróbálok az amurokra is. Egész jól indult a verseny, délig tartottam a lépést a mezőnnyel, legalábbis az én oldalamon. Az első 5 kapásból megint elment kettő, de ezzel mindenki küszködött, így már nem stresszeltem rajta. A nap azon ment el, hogy nekem nem álltak ki a halak rövid tárva, másoknak meg jobban. Kintre csak kukoricát etettem, bentre csak pelletet. A középtáv sem volt meggyőző, de a bója is behalt egy idő után sajnos. Kinti etetésen összesen 3 halat fogtam, de minden hal után újra etetni kellett, és fél órát várni az újbóli próbálkozással. Teljesen véletlenszerűen jöttek a halak, és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. 12:30 és 14:00 között egyetlen halat tudtam fogni. A szomszédom kinti etetése déltől elkezdte zsinórban adni a halat, én meg küzdöttem csak, mint malac a jégen.
Volt egy szép 3 kg körüli pontyom, ami elment jobbra, és összeszedte Lipák András horgát – a mellúszójába akadt bele. Ha szákolás előtt nem szakad szét a 2 zsinór, a fogás nem érvényes. Szerencsére addig bűvészkedett kedves szomszédom, amíg valahogy kijött a horga a halamból, amit nagyon megköszöntem. Az utolsó félórában aztán sikerült még 2 pontyot fognom, így a végére szektor 7. helyre futottam be. A 9 ponty és egy 3,3 kg-os amur összesen 26975 grammot nyomott, viszont 5 hal még le is akadt fárasztás közben. Úgy éreztem, reális a helyezésem, de volt hiányérzetem. Azért sikerült a szomszéd kedvességét is viszonozni, mert az utolsó percekben akasztott hala az én horgomba akadt bele, ráadásul nem tudtuk kivarázsolni. Mivel Ő a szektor 2. helyért volt a harcban, elvágtam a zsinóromat, így szabályosan meg tudta szákolni a pontyot :). Meg is lett vele a 2. helye.
Verseny 2. nap, szombat – 16. horgászhely, C/9
Ezen a napon már egyedül kellett megbirkóznom a feladattal. A hely előző napon szektor 5. helyezést adott, így bizakodó voltam. Ugyanazt csináltam, mint az előző napon, ami nagy hiba volt. Sajnos csak a nap végére jöttem rá, hogy mit is kellett volna csinálnom, csak akkor már késő volt. Most is bent kezdtem, volt is pár kapásom, de azt látva, hogy másoknak milyen szépen kiáll a hal a rövidtávra, azt erőltettem. Sajnos azon nem gondolkodtam el, hogy mivel is etetnek, így azon nem változtattam: erjesztett és főtt kukorica keveréket tettem open-end kosárba, amit kukoricás etetőanyaggal dugóztam le.
Az egész nap egy szenvedés volt. Az első 2 órában 10 kapásom volt, ebből négyet tudtam megszákolni. Az ideg megevett már, bármennyire is próbáltam higgadt maradni. Kintről összesen 2 kárászt és 2 pontyot fogtam, de azok is kisebbek voltak. Folyamatosan etettem a bóját és a kinti sávot, de nem álltak össze a halak, véletlenszerű kapásaim voltak. Az aromák továbbra sem működtek, mintha riasztották volna a halakat. Déltől 14 óráig alig volt mozgás az etetésemen. Az utolsó órára azért sikerült kicsit összeszednem magam, és végül összesen 8 pontyot és 2 kárászt tudtam mérlegelni. Azonban 9 halvesztésem volt, ami rettenetesen sok. Sajnos ez a 22575 gramm hal csak az utolsó helyre volt elég a szektorban. Túl sokat az sem javított a lelkiállapotomon, hogy a fogások alapján, a túlparton sokkal több hal volt, az első hatban volt mind az 5 ott horgászó szektortársam. Összetettben is visszaestem a 37. helyre. Nagyon mérges voltam magamra, és egész úton hazafelé, meg még éjjel is azon agyalta, hogyan fogok ebből egy tisztes helyállást kihozni.
Verseny 3. nap, vasárnap – 28. horgászhely, D/2
Reggelre összeállt a fejemben, mit változtatok erre a napra. A három táv marad, de a benti távot csak az első órában fogom horgászni, pellettel fogom etetni. A középső távot folyamatosan etetem pellettel 30 percenként, bármi történik. A kinti táv pedig nem csak kukoricát, hanem ugyanannyi pelletet is kap, de az első órában nem vallatom. A kukoricán is változtattam, tejsavas és erjesztett kukorica keverékből vittem be 1,5 liternyit. Reggel láttam, hogy azt a D/2 helyet sorsolták nekem, ahol Skultéti Dorián (Promix versenyző, a későbbi összetett első helyezett) az első nap 128 kg-ot fogott, ebből 97 kg volt az amur. Akkor itt van hal, csak meg kell őket fogni J. Kicsit nehezítette a dolgomat, hogy az összetett első 10 helyezettje közül 4 a szektoromban volt, mindjárt kettővel mellettem Bakó Péter, a regnáló világbajnok.
A peca jól indult… volna, ha megint nem akad le 4 ponty az első 7 kapásomból. Igyekeztem nem idegesíteni magam rajta, de nem sikerült. Legalább voltak kapások, azonban délig csak 4 hal pihent a szákomban. Ekkor aztán bejött az, amit titkon remélem. A rövidtávra beálltak a halak, és 2 perces kapásaim voltak, bár eleinte csak pontyok. Amikor aztán szákoláskor az első amurfej megjelent előttem, már a kezemben volt a kisebbik merítő, így alátoltam, lesz, ami lesz. Hát nem kellett volna. Akkorát ugrott függőlegesen, hogy nem tudtam annyit emelni a merítőn, és elment. Sírni tudtam volna, de csak magamat okolhattam. Több ilyet nem is követtem el, és később 2 amurt sikerült akasztani a pontyok közül. Az elsőnél végre én is elkiálthattam magam: „MÉRLEG!”. Nagyon jól esett! Ugyanis addig vagy nem volt mit mérni, vagy pont ott voltak mellettem a mérlegelők. Folyamatosan etettem a kinti és a középső távot, és mindkettőn meg is találtam a halakat. A végére kicsit belassult a fogás, de így is 17 ponty, 2 amur és 1 kárász jött össze a verseny végére, súlyra összesen 57650 gramm. Mellette 10 db halat vesztettem fárasztás közben. Hatodik lettem a szektorban, az összetettben pedig végül 30. Azt kell mondanom, hogy a helyben benne volt a 100 kg-os fogás lehetősége, de későn jöttem rá, mit is kell csinálni, és sok halat el is herdáltam. Sokszor figyeltem a világbajnokot, hogyan fáraszt, hogyan taktikázik, és bátran mondhatom, ellestem 1-2 dolgot, ez is közrejátszhatott a nap közbeni formajavulásban. Összességében rengeteg tanultam életem legerősebb mezőnyt felvonultató, hosszú és borzasztóan fárasztó versenyen. Köszönöm mindenkinek a támogatás, buzdítást és jókívánságokat.
Kovács Attila, Dinasztia Horgászegyesület
